Az AEGON Magyarország megbízásából a PEND Consulting és a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet felmérést végzett a biztosítási piacról 2007. január-februárban. A kutatás 2000 fõs reprezentatív mintavételen alapult. A tanulmány vizsgálta - többek között - az emberek öngondoskodási hajlandóságát és informáltságukat a különbözõ öngondoskodási formákat illetõen.

A vizsgálat abból a feltételezésbõl indult ki, hogy az emberek elvárásai a különbözõ biztosítási, illetve öngondoskodási formákkal szemben függnek életkörülményeiktõl, illetve az õket körülvevõ környezettõl is.

Az életbiztosítás kicsit olyan, mint a foci: mindenki tudja - vagy legalábbis azt hiszi, hogy tudja -, mirõl van szó. Sokan vannak, akik barátaik, ismerõseik, vagy éppen egy lelkes üzletkötõ tanácsára elkötelezték magukat egy hosszú távú megtakarítás mellett. Tették ezt annak ellenére, hogy tisztában lettek volna a termék tulajdonságaival. Ezért álljon most itt néhány tény az életbiztosításokról.

Általában minden életbiztosítást értékesítõ kiadvány úgy kezdõdik, hogy a családfõnek leesik a tantusz: õ bizony halandó, az állam nem fizet elegendõ nyugdíjat, a gyerek is iskolába akar járni legalább 25 éves koráig, ezekhez pedig neki pénzre lesz szüksége.

Valójában miért van szükség életbiztosításra és mikor érdemes egy ilyen szerzõdést megkötni? Hogyan válasszunk a termékek széles skálájáról? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Kovács Zsolt, az ING biztosító értékesítési vezetõjének segítségével.

Pénzcentrum: Kiknek érdemes életbiztosítást kötniük?

Kovács Zsolt: Mindenkinek érdemes életbiztosítással rendelkeznie, a csecsemõktõl a nagyszülõkig, hiszen minden életkorban szükségünk van anyagi biztonságra.

A unit-linked biztosítások olyan menedzselhetõ megtakarítási formák, amelyek egyesítik magukban az életbiztosítások által kínált elõnyöket a befektetési alapok által kínált hozamokkal.

Elsõ látásra valóban sok hasonlóságra bukkanhatunk a befektetési alapok és a unit-linked eszközalapjai között. A látszat azonban nem a valóság...

Az elõzõ részben már megismerkedtünk az életbiztosítások tulajdonságaival és típusaival. Hivatkoztunk a unit-linked biztosításokra - vizsgáljuk meg most alaposabban ezeket a konstrukciókat.

Az elmúlt évben az életbiztosítási termékek díjbevételei, részben a kamatadó hatására, szárnyra kaptak. Igaz a piacnak ezen részét, a unit-linked konstrukciók, ezek között is az egyszeri díjas termékek emelték a magasba. Azonban egyre jobban elõtérbe kerülnek a kockázati biztosítások is. Ez egyrészt köszönhetõ a lakáshitelek felfutásának, másrészt a cégek is kezdik felismerni a vezetõi javadalmazás ezen formáját. Bár alapvetõen még mindig inkább az autónkat biztosítjuk, mintsem a saját életünket.

Több tízezren lehetnek, akik 1997-ben a magánnyugdíjpénztárak valamelyikét választották, és az idén lesznek nyugdíjasok. Nekik már nem volt a nyugdíjbavonuulásukig elég idõ arra, hogy megfelelõ mennyiségû tõkét halmozzanak fel. Ezért kormányzati szakértõk azon gondolkodnak, hogy ismét megnyitják a visszalépés lehetõségét a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe az elõtt a legalább 150 ezer ember elõtt, akik pórul jártak a magánnyugdíj pénztári rendszerbe történõ átlépéssel 1997-ben.

"Az elsõ ügyfeleink unokái mára már milliomosok" - hirdeti az egyik hazai pénzintézet óriásplakátokon. Ezek szerint, ha megfelelõ idõpontban fektetünk be, akkor majd unokáink már vidáman a habokat szelik valamelyik tengeren. De mikor kell elkezdenünk egy efféle befektetési programot, illetve mennyi pénz szükséges hozzá? Kérdések, amelyek általában lemaradnak a hirdetésekrõl.

A legelsõ kérdés az, hogy mekkora életbiztosítást szükséges kötnöm? Ezt a kérdést sokan szeretik úgy fordítani, hogy mennyit ér az életem?

Sokunknak még nagyon távolinak tûnik a nyugdíj, mégsem lehet elég korán elkezdeni takarékoskodást nyugdíjas éveinkre. Aki éveket, évtizedeket hagy maga mögött pályája során anélkül, hogy az öngondoskodásra gondolna, a legértékesebb éveket vesztegeti el. Ha a nyugdíjazáskor 40-50 százalékkal csökken a jövedelmünk, már késõ lehet befektetéseken gondolkodni. A nyugdíj-megtakarítások alapszabálya szerint minél távolabb van még a nyugdíjba vonulás idõpontja, annál célszerûbb lehet nagyobb kockázatokat vállalnunk befektetéseinkben, ugyanis a hozamlehetõség is csak így tud érdemben növekedni.

Az elmúlt néhány évben igencsak felélénkült az életbiztosítások piaca. Az egyre nagyobb számban jelen lévõ ügynöktársadalom, az állami megszorítások (kamatadó) és a "minden igényt kielégítõ" termékek megjelenése megtette a hatását. Sokan vásároltak maguknak egy vagy több életbiztosítást hosszú évekre. Azonban valóban jól választottak és azt vették, amire tényleg szükségük van? És valójában hogyan is hozzuk meg a helyes döntést?

Ezeknek a kérdéseknek kellene felmerülnie bennünk mielõtt bevásárolunk hosszú évekre.

Szinte hónapról-hónapra újabb csúcsokat döntenek meg a biztosítási szektor bevételei szerte a világban. Azonban a biztosításokból egy másik szegmens is egyre növekvõ ütemben gyarapodik, ezek a biztosítás közvetítõk. Azonban köztük már korántsem annyira egységes a kép, mint a biztosítók között. Még mindig számos különbség van az európai országok között, azonban a fejlõdési irány egységes. Nézzük tehát mibe, és hogyan érdemes belevágnunk, ha ki akarjuk venni a részünket a biztosítók szárnyalásából.